Nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, a 18. héten a fogadott orvosunknál készült ultrahangon egyszerűen beterpesztett, egészen pontosan a "kamerába", így onnantól kezdve egyértelmű volt számunkra, hogy kisfiúnk lesz :) Persze minden alkalommal izgultunk, nehogy meggondolja magát :D

Avókádó méretű kicsi lényünk egyre ügyesebb, rugdos és forog, szopizza az ujjacskáit, megmarkolja a köldökzsinórt is. Már érzi az édesebb ízeket, amit lenyel a magzatvízből, ide is ürít, de semmi gond, mert elég ügyes a természet, folyamatosan tisztítja magát, így nem kell félnünk, hogy bármi baja lehetne odabent.

Alvás! Minél többet és minél jobb minőségben! Ki nem állhatom azt, amikor jótanácsként osztogatják, hogy "most aludd ki magad, amíg lehet!". Miért, el tudjuk raktározni? Ha ilyen könnyű dolgunk lenne, gyorsan megennék mindent, hogy mire odakerülök, ne kelljen a főzéssel is foglalkoznom :D Na, de a lényeg, hogy az ideális pozíciónk innentől kezdve a bal oldalunk. Nagykönyvekben is meg van írva, ezt szajkózza az orvos, a szülésznő és a védőnő is. Aztán jön a szokásos titkos-pózok, amiket ilyenkor már szégyell az ember, mert nekem bizony a mai napig a kedvenc pózom a jobboldalam és a kicsi néha igényli, hogy márpedig a hátamon is feküdjek, néhány perc erejéig legalább. A hason alvásról azonban a kettő csíktól kezdve leszoktam. Az elején nagyon nehéz volt tudatosan ráállnom, de bevallom, minél kevésbé figyeltem ezekre a kényszeres dolgokra, annál könnyebben ment minden. Egyszerűen jön és kész! Bízzunk magunkban, figyeljük testünket, mire van szükség. Attól nem leszünk rossz anyák, ha néha a mi kényelmünkre is odafigyelünk, nem csak a "használati útmutató" szerint éljük az életünket.

Hartmann Viki