Babavárás 21. hét
Mivel babánk egyre növekszik, méhünk pedig egyre nagyobb lesz, a belső szerveink kissé átrendeződnek, és ez okozhat némi kellemetlenséget. Van, aki étkezés után nehezebben kap emiatt levegőt.
Nekem elég kellemetlen tünetem jelentkezett (bár szerintem az előzőt sem élvezi senki sem), mivel a gyomrom egyre feljebb került és alapjáraton is kicsit több gyomorsavam van, ezért bár a kezdeti tünetek kellemes égető érzésként jelentkeztek a torkomban, a terhesség végéig, amíg a baba le nem szállt, rendszeres, fájó, égető érzéssé alakult, ami miatt aludni sem nagyon tudtam. Folyamatosan új dolgokat próbáltam ki, középidőben egy pohár tej is segített, csillapította az égető, fájó érzést, de mikor már egyre nagyobb lett babóca, teljesen mindegy volt, mit teszek vagy nem teszek, nem múltak a rosszullétek.
Nade, visszatérve babánkra, nagyon jól érzi magát, sokat bukfencel, forog, próbálgatja magát. Lassan kialakul nála a napi rutin, amely sokszor szülés után is felfedezhető. Érdemes tehát figyelni mostantól, hogy mikor aktívabb és mikor alszik. Az eddigi gyors növekedés kissé lelassul, de nem kell aggódni, szervei ugyanúgy fejlődnek tovább rendületlenül. A szakértől megállapítása szerint a lenyelt magzatvízből már fel tud venni egy kis cukrot is, de a táplálását továbbra is a méhlepény látja el. A vér sejtjeinek termelődését most már a csontvelő látja el a máj és a lép helyett.
Sokan tanácsolják a kismamatornát vagy kismamajógát, valamint könnyebb sportokat, hogy fittek legyünk az utolsó trimeszterben, megkönnyítve ezzel a szülést. Nagyon ajánlom mindenkinek, bár bevallom őszintén, nekem ez a dolog kimaradt sajnos. Egyébként sem sportoltam a sétákon és kirándulásokon kívül, és a munka mellett annyi mindent kellett elintéznem itthon is, hogy erőm nem volt már este a gyakorlatokra. Eljárni pedig mégkevésbé. Mivel nem hagytam el magam, és - hálát adva az égnek - panaszmentes volt a babavárásos időszakom, így a 35. héten megkaptam a legkedvesebb bókot, amit valaha kismamaként kaptam: nahát, milyen fitt és csinos vagy! Persze ehhez kell a genetika is, meg az, hogy az ember ne panaszkodjon annyit. Nade erről kicsit később, mint már említettem, a második trimeszter volt életem egyik legszebb időszaka, szinte elenyésző tünettel és problémákkal.
Kívánom, hogy mindenkinek ilyen könnyű és boldog legyen ez a pár hónap, mint amilyenben nekem volt részem. :)
Hartmann Viki