Mint például, hogy ezekben a hetekben már bizony ütemesen hízásnak indulunk, amely láb-és hátfájáshoz is vezethet. Tegyük fel, hogy volt a múltunkban előzmény, mondjuk egy munkahely, ahol monoton fizikai munkát végeztünk, és azt hittük, az évek alatt valahogy eltűntek ennek a nyomai. Na, nekem ekkor kezdődött újra a hátfájásom, vagyis konkrétan egy ponton kezdett el fájni. Bárhogy kentük, bármilyen szuper masszírozásban volt részem a férjemtől, a fájdalom végigkísért hol kisebb, hol nagyobb dózisban. De még ekkor is azt mondtam magamban, hogy ugyan, nekem semmi bajom, és boldog voltam, hogy velünk minden rendben. :)

Néhány esetben már most megjelenhet lábdagadás. Sokan javasolják a lépcsőzést és a több folyadékbevitelt. Pihenésnél pedig célszerű felpolcolni. Nekem ez a rész a második trimeszter alatt kimaradt, de a lépcsőzés már csak lefelé ment, felfele fulladtam és mindenem fájt. Nem is túl biztonságos, hiszen máshol van már most az egyensúlyunk, és folyamatosan változik ez a pont, ahogy terebélyesedünk, ahogy a pocakunk növekszik. Jusson eszünkbe, hogy mindig csak annyit szabad megtenni, amennyi jól esik, ez mozgásra, étkezésre ugyanúgy vonatkozik. A sok folyadék ebben az időszakban még jó, igyunk csak, főleg vizet, ha lehet. (Nekem a sima csapvíz olyan jól esett, mint még soha.)

Babánk eközben vígan éli életét a biztonságot nyújtó méhünkben. Egyre kifinomultabb érzékszervei vannak, figyeli a szívverésünket, a belek mozgását, hallja a külvilág zajait is. Beszéljünk hozzá bátran, énekeljünk, kommunikáljunk felé, ahogyan csak jól esik. Sokak szerint születése után is felismeri azt a dalt vagy beszédet, amit tőlünk hall sokszor. Erre mások pedig azt mondják, persze, hogy felismeri és megnyugtatja, mert az anyja vagy és a te hangodhoz szokott hozzá, bármit mondasz neki, megnyugszik majd tőle. Ezzel pedig nem vitatkozok, vannak akik ebben, mások pedig abban hisznek :)

Hartmann Viki