Mit tehettem? Pihentem. Hazaértem, megfürödtem és eldőltem. Lényegében négy órakor már ágyban voltam, erőm sem volt megmozdulni sem. Persze csak addig, amíg helyre nem jöttem, este nyolc után már persze jobban éreztem magam és mire az alvás elérkezett, kezdődött elölről a nehezen alszok el - érzés és az állandó pisiléssel tarkított éjszaka. Mesés és pompás mondhatom, ekkor éreztem először a terhesség igazi jelentését. :D

Azt is észrevettem, hogy a frontok és az időjárás-változások komoly hatással vannak a szervezetemre. Az idei április igencsak melegre sikeredett, szinte két hét sem volt az átmenet a télből a nyárba. A szokatlanul meleg időjárásra szokatlanul reagáltam, duzzadt mindenem, hamar kifulladtam, az esős napokat élveztem a legjobban, mert az éjszakai orrdugulásomon legalább enyhített valamennyit. Persze nem sokat, mert másnap reggel melegebb és párásabb volt minden, és kezdődött újra a hiszti-időszakom. Mert hogy már csak két hét és vége, végre pihenhetek, végre nem kell reggel korán kelnem (nem a fenéket, de nem lövök le semmit előre) :D

Babánk persze jól érzi magát odabent. Néha azért bemutat nekünk néhány akrobata-mutatványt, fészkelődik, készül a kijövetelre. Nekem mint sok más dologban, abban is szerencsém volt, hogy a 7. hónapban már koponyafekvésű volt, és szerencsére úgy is maradt egészen a végéig. Akinél még nem állt be a baba a jó pozícióba, ne aggódjon, bármikor megtörténhet. Amíg az orvosunk nem mondja, hogy aggodalomra van ok, addig ne is tegyük azt.

Sok tanulmány és pszichológiai vélemény szól amellett, hogy ha a babánkkal beszélünk arról, hogy lassan ideje behelyezkedni a megfelelő pózba, a kicsi meg is fog fordulni. Nem tudom, ennek mennyi a valóságalapja, de érdemes lehet ezt a módszert kipróbálni, elkerülve a pánikot, a félelmet és a "mi lesz ha.." érzéseket. Minél pozitívabban állunk ezekhez a dolgokhoz, annál könnyebb lesz nekünk is. Ugyanez a tanácsom a szoptatással is. Nem szabad előre rástresszelni olyanokra, hogy mi lesz, ha nem lesz elég tejem, ha befelé fordul a mellbimbóm, ha nem lesz egyáltalán tejem, nem akar beindulni, stb. A természet nem bolond, így te is fogadd el, ami ad. Nem vagyunk egyformák, valakinek sok van, van, akinek kevés. Van aki egyből megtalálja a helyes szoptatási módot, van, akinek meg kell mutatni, nem is csak egyszer. De ha magunkat előre ostorozzuk, akkor abból jó nem sülhet ki. Tessék megnyugodni, elfogadni, hogy lesz tejünk, lesz elég bőven, hiszen ez a kicsi emberke minket választott, okkal tette, megdolgozik érte, hogy velünk lehessen. Ennél több pozitívumot senki mástól nem kaphatsz, csak tőle. Ahogy neked is új a helyzet, úgy neki is. Egymástól kell tanulni. :)

Hartmann Viki