Lehet, hogy már most álmatlanság kínoz, emellett még mindig sűrűn látogatod a mosdót, a torkodban ég a gyomrod, a striáktól pedig lassan kikészülsz, a pocakod pedig viszket, ahogy nő. Ha szerencsés típus vagy, mint amilyen én is, elkerül a székrekedés és a gyomorégés, a láb görcsei, és még talán a fejfájás is. De ne örülj, a súlyunk akár fél kilót is növekedhet hetente, az enyhe vizesedés már hiányozna, ha nem lenne. Bármilyen nemű tünetről, ami eddig nem jelentkezett, és túlzottan szokatlan a számodra, tájékoztasd szülésznődet vagy orvosodat, ők tudni fogják a további teendőket.

Lassacskán tényleg érezni fogod, amit én is, pedig bizisten minden erőmmel azon voltam, hogy pozitív maradjak minden gondolatommal: ez már terhesség. Nem babavárós, boldog időszak, hanem kemény terhesség. Nehezen mozogsz, nehezen alszol, nehezen csinálsz bármit is. Talán még az ébrenlét is nehezedre esik, pedig még annyi teendő lenne! Kimostál, kivasaltál mindent? Beszerezted a listákon szereplő összes babakelengyés tárgyat? Megvan a kiságy, az ágynemű? A szoptatáshoz szükséges segítő kellékek? Ha a listád teljes, akkor sem tudsz megnyugodni, mert biztos lesz még valami, ami kellhet, ami talán kelleni fog, vagy ami teljesen felesleges, de nagyon cuki.

Ezen a héten a magzatvíz elérte a maximumát, bezzeg a kicsi tovább fejlődik! Ennek következtében egyre kisebb lesz a hely odabent, sokkal jobban fogod érezni a mozgását, már azt is meg tudod állapítani, melyik testrészét dugta ki éppen az oldaladból. A pici bőre lassan rózsaszínűvé változik, az idegsejtek segítségével pedig már tájékozódni is tud a méhedben. Befejeződik a tüdő érése, a szeme pedig egyre érzékenyebb lesz, így már homályosan látja a körvonalakat is. Sokat alszik és már álmodik is.

A méh összehúzódásai a babavárás egész időszakára kihatnak, de ezekben a hetekben már ténylegesen érezheted hatásait. Minél jobban közeledsz a nagy naphoz, annál többször érezheted, hogy méhed megfeszül, bekeményedik. Ez legtöbbször teljesen fájdalommentes, néha inkább kellemetlen, azonban ha rendszeressé és fájdalmassá válik, azonnal értesítsed szülésznődet, orvosodat, mert lehet, hogy már nem jóslófájásokat, hanem igazi fájásokat élsz át. Honnan tudhatod a különbséget?

Nekem csak ennyit mondtak mosolyogva: ha beindul a szülés, tudni fogod, hidd el! Ami támpontot adhat ezen a téren, hogy ha pozíciót váltasz vagy abbahagyod az adott tevékenységet, veszel egy fürdőt, és elmúlik, akkor az csak jóslófájás.

Ha a tünetek erősödnek, sűrűsödnek és rendszert látsz bennük, akkor pedig szülési fájdalmakról van szó. Bármelyik is történjék, pánikolni tilos! Az agyunk csodálatos szervünk, de a negatív gondolatok csak kapkodást és rossz döntések halmazát szüli. Próbáljunk meg kicsit megnyugodni, kívülállóként tekinteni a tünetekre, figyelni a változásokra. Ha elmúlik a fájdalom, pihenjünk le és raktározzuk el, mi történt velünk. Ha pedig valóban szüléshez készülődik szervezetünk, akkor is jobb megőrizni nyugalmunkat, hiszen el kell jutnunk épségben a kórházig, az összes holminkkal együtt. Pánikolni tehát mint mondtam, szigorúan tilos, így is elég sok élményben lesz részünk, a tiszta fej pedig minden helyzetben aranyat ér!

Hartmann Viki