Ha ezt a kismama nyugalmi állapotában vizsgálják, tehát amikor ül vagy fekszik, akkor NST-ről (non-stress test) beszélünk. Ez a vizsgálat kezdődhet később, a 38. héttől is, de nálunk a protokoll szerint a 36-37-38. héten heti 1, a 39-40. héten pedig heti 2 alkalommal kell elvégezni.

Laikusként a következőket tapasztaltam a vizsgálat során. Volt egy nagyon réginek tűnő készülék, sok-sok gombbal és két nagy kijelzővel. Az egyik a baba szívműködését, a másik pedig a fájásokat mérte. A szívműködés a korábbi ultrahangok miatt nem volt számomra ismeretlen, nagyon jó érzés hallani, ahogy zakatol a baba motorja. A fájások értéke 20-as értéknél volt 0. Még mindig támogatom a mázlista anyukák táborát, ugyanis az NST-k értéke mindig jó volt, nem kellett megismételni sem a baba lustasága, sem a túlpörgése miatt. Azok a kismamák, akik nem ilyen szerencsések, két dolgot tehetnek: ha picúr kevés mozgást produkált a vizsgálat során, elküldik őket a büfébe egy kólára, lépcsőztetik és egy óra múlva megismétlik a vizsgálatot. Akinek a babája azonban „túlpörgött”, anyukájuk a váróban szépen helyet foglal és egy óráig ott csücsül a következő lehetőségig. Utóbbihoz nem volt tapasztalatom, de amikor babóm kicsit belassult, a helyzetváltoztatás sokat segített. Hol az egyik, hol a másik oldalamra fordultam ülve, így késztettük arra, hogy ha lehet, abban a húsz percben ne aludjon.

Most már érezzük, hogy babánknak egyre kisebb a helye, mi pedig egyre fáradtabbak vagyunk. Itt még próbáltam tiltakozni ez ellen, ha mentünk valahova, nagyon ügyesen tartottam magam, meg is kaptam a jutalmat érte, mindenki dicsért, milyen fitt vagyok és csinos. Aztán hazaértünk és abban a pillanatban, ahogy leültem, el is tudtam volna aludni. Persze az első ilyennél még az ember lánya elpoénkodja, aztán napról napra belátja, a pihenés nem is olyan rossz! Pihenés? Alvás! Újra óvodásnak éreztem magam, aki az ebéd után teljesen elkótyagosodik és alig várja, hogy szundizzon egyet. Csak egy kicsit. Egy fél órát. Vagy kettőt. :)

A séta még mindig jótékony hatással van a szervezetünkre, ne hanyagoljuk el. A hosszát azonban már kétszer is gondoljuk át. Milyen messzire kell menni, milyen lehetőségek vannak útközben megpihenni, van, ahova be lehet ugrani egy gyors mosdólátogatásra? Melyik cipellőt vegyük fel, amelyik kényelmes és egy óra múlva is az lesz még? Ha korlátozottak a lehetőségek, akkor se felejtsük el a levegőzést, sétáljunk egyet a kertben vagy a ház körül.

Pont annyit, amennyi jól esik. Se többet, se kevesebbet.

Hartmann Viki