Mivel minden szülés és baba más és más, általában senki nem érkezik pontosan a kiírt napra és órára. De azért maradjunk optimisták, és fogjuk fel, hogy egy csodálatos utazás végére értünk.

Eltelt 9 csodálatos és izgalmas hónap, túljutottunk megannyi izgatottságon a vizsgálatok miatt, emlékezzünk a pillanatra, amikor először megtudtuk, hogy babát várunk, amikor megtudtuk, milyen nemű babát várunk. Sosem felejtem el a férjem arcát, amikor a doktor úr közölte: kisfiú! Jusson eszünkbe, mennyire vártuk őt, mennyi nehézséget okoztak a panaszok, és mennyi örömöt adtak a boldog pillanatok, mint például az első magzatmozgás, az első karaterúgás az első csuklás ☺ Háromnegyed év együtt töltött idő után pedig megpillanthatjuk őt!

Sajnos el kell keserítenem minden hollywood-i filmen nevelkedett bajtársnőmet, hogy a szülés nem úgy néz ki, ahogy a filmekben. Hogy is néz ki ez egy romantikus vígjátékban? Épp veszekednek, vagy nagyon örülnek valaminek, ennek következtében az összes magzatvíz elfolyik, és mire a kórházba érnek, a nő már iszonyúan sikítozik, átöltözik, bekerül a szülőszobára, ahol már látszódik a baba feje, és perceken belül már kezükbe is fogják a tökéletesen letisztított, mosolygós, hurkás, gyönyörű kisbabát.

A valóság ennél kicsit rázósabb és hosszabb is (kivétel erősíti a szabályt, természetesen). Három fázisa van a folyamatnak:

1. Rendszeressé válnak az összehúzódások, erősségük és gyakoriságuk nő. Ha minden zökkenőmentes volt idáig, akkor a kórházba általánosan akkor kell elindulni, ha a fájások legalább harminc másodpercig tartanak és legalább fél órája rendszeres. Célszerű mérni az időt és jegyzetelni is az időtartamokat, ugyanis ez lesz az első kérdés akár telefonálunk, akár személyesen jelenünk meg a kórházban. 
2. Kitágul a méhszáj, de ezt a folyamatot sok kellemetlen érzés is kísérheti, mint a hányás, hányinger, émelygés, remegés. Sok kismamát megvisel ez a szakasz, hiszen még nem látják a végét, de kezdenek félni, stresszelni, szeretnének túlleni rajta. Próbáljunk megnyugodni, bármilyen nehéz is, hiszen már nagyon közel járunk a kisbabánk érkezéséhez!
3. A kitolási szakasz valamelyest könnyebb a kismamák számára, hiszen már „kézzel tapintható” minden cselekedet, aktív szereplővé válik. A végeredmény pedig egy kis élet a karjaink között! Ne feledkezzünk meg a méhlepényről sem, az újszülött világra jövetelétől számítva egy órán belül a méhlepény is megszületik.

Ne feledkezzünk meg a legfontosabbról. Bármit érzünk szülés alatt, gondoljunk arra, hogy egy kicsi lény sokkal, de sokkal jobban küzd, hogy a világra jöhessen. A folyamat neki is fájdalmas, a kicsi szervezetére még nagyobb hatással van, mint ránk. Az összes fájdalmat elkívánjuk ilyenkor a pokolba, de jusson eszünkbe, hogy babánk egy teljesen új világba csöppen, kiszakítva a biztonságot nyújtó méhünkből. Egy olyan világba kerül, ahol kiszolgáltatottá válik, ahol még az oxigénért is komoly erőfeszítéseket kell tenni. Amikor már végképp elfogy az erőnk és a hitünk, nézzünk partnerünk szemébe és nyugtassuk meg egymást: nemsokára vége, nemsokára egy családként leszünk itt!

Minden erőfeszítést megér, amikor a kicsi először hozzánk ér, amikor ránk néz. 

Könnyű és gyors, zökkenőmentes szülést kívánok minden leendő kismamának!

Hartmann Viki