Kívántam az almát, amit addig nem tettem, sokat aludtam, bár éjszaka többször is meglátogattam a mellékhelyiséget. A reggeli rosszullétet nem ismertem, mert ettől számítva két hétig ki sem bírtam kelni az ágyból sem, úgyhogy teljesen legyengültem. Gyomorrontásra és a nászúttal járó kimerültségre gyanakodtam. Tévedtem :D

Aki eddig bizonytalan volt, most már nyugodtan elvégezhet otthon egy terhességi tesztet. A mai modern tesztek már elég érzékenyek, de célszerű a reggeli vizeletből mintát venni. 

Egyre jobban figyelj magadra, lehetőség szerint kerüld a stresszt (néha ettől a falra mászok, mert őszintén megmondva nem tudom, hogy valaki szándékosan keresné-e), étkezz egészségesen/egészségesebben, és igyál sok folyadékot. Ha már biztosra tudod az áldott állapotodat és kisállattal is élsz együtt, akkor fokozottabban kell figyelned magadra és a babára is.

Nálunk maradtak a háziállatok a megszokott helyükön. Számunkra ők családtagok. Amire nagyon oda kell figyelni: az alomtálcát innentől kezdve jobb, ha a párunkra bízzuk (ha ez nem megoldható, akkor gumikesztyű használata legyen számunkra alapvető, illetve igyekezzünk nem belélegezni semmit sem, amit nem muszáj). Fokozottabban kell takarítanunk utánuk, és lehetőség szerint többször mossunk kezet. Célszerű, ha étkezés előtt (akár nasi is) megtesszük, valamint ha mosdóba megyünk. A biztonság kedvéért elvihetjük kedvencünket állatorvoshoz is, tájékoztatva őt a kialakult helyzetről. Ezeket én is betartottam, szerencsére semmi probléma nem merült fel, így bátran ajánlom, hogy szőrös négylábúink maradjanak csak szépen velünk. Sok szeretetet és támogatást tudnak nyújtani a nehezebb és a szebb pillanatokban is. 

Az ötödik héten már hüvelyi ultrahanggal megállapítható a várandósság. Az embriónk már kb. 1,5 mm, elkezd kialakulni a szív és a keringési rendszer, kicsink már a méhlepényből és a köldökzsinórból táplálkozik, és bár még néhány hétig kis ufónak tűnik, egyre több szervecskéje, testrésze lesz felismerhető.

Étkezési szokásainkon kicsit változtatnunk kell. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy a zöldségeket, gyümölcsöket alaposan megmossuk, a húsokat jól át kell sütni, nyers fogyasztásukat egy ideig kerüljük. Továbbá nyers hús után az alapos kézmosás elengedhetetlen! Kerüljük a "penészes" sajtokat, nyers tojásokat és a belőlük készült fagylaltot. Szóval minden olyan élelmiszer, ami kicsit is "gyanús" lehet, célszerű elkerülni, ugyanis az első trimeszter idején még kisbabánk (tudom, egyesek szerint még csak embrió, aztán magzat, de hát én anyuka vagyok, nekem ő az első perctől kezdve kisbaba volt) nagyon érzékeny, vigyáznunk kell rá. Az evésben a legfontosabb szerintem a mértékletesség: nem kettő helyett, hanem kettőért kell ennünk. Amit megkívánunk, okkal kívánja meg a szervezetünk, azonban nem mindegy, hogy két kocka csoki a gyógyír, vagy két tábla :)

Amit célszerű ilyenkor megbeszélni a pároddal:

• Hol és kinél szeretnél szülni
• Milyen úton, módon szeretnéd világra hozni csöppségedet
• Fogadtok-e magánorvost vagy elég számotokra a kórházi ellátás
• Mikor mondjátok el a családnak, barátoknak a jóhírt
• Mikor szeretnétek elkezdeni a babakelengye összeállítását
• Milyen szükséges vizsgálatokra kell elmenni

Vonjátok be a párotokat, amennyire csak lehet. Bennetek fog növekedni a kicsi lény, ti előbb éreztek bármit, mint ők. Nálunk a sok beszélgetés, a közös tervezés nagyon sokat segített. A párom igazi apává fejlődött ez időszak alatt, követte a vizsgálatokat, elkísért, amikor csak tudott. Soha ne kezeljétek őket gyerekként, bármit is tanácsolnak a közösségi fórumok, oldalak, blogok! A legfelháborítóbb számomra, ami felett sajnos nem tudtam elsiklani a mai napig sem, hogy azt tanácsolják az utolsó heteiben lévő kismamáknak, hogy álljanak neki főzni és fagyasztani, hogy szegény apuka éhen ne haljon, amíg ő a kórházban van az újszülöttel. Ha egy férfi képes gyermeket nemzeni, ott van velünk abban a 9 hónapban, akkor nem kell félnünk, hogy életképtelen. Mert sajnos sokan ebben a hitben élnek. Ha részese a mindennapoknak, tudni fogja, hol a bolt és hol a hűtő. Nekem szerencsém is van, mert szeret főzni, és amikor csak tudja, leveszi a terheket a vállamról. Az sem lehetetlen, hogy amíg nem vagyunk otthon, elmegy és rendel magának ebédet. De könyörgöm, ne hagyjuk, hogy elnyomva érezzék magukat, mert onnantól kezdve igencsak egyedül maradunk a nehézségekkel.

Hartmann Viki